Kellemes húsvéti ünnepeket !

 

A "HANGYA" Kiadó 2022-ben szerkesztett "termékeiből"

  tavalyi év igencsak gazdagnak igérkezett és a szerkesztőségi csapat munkája révén eredményesen be is végeztetett, amint az alább közreadott lapjaink és s a majdnem 30 HANGYA füzetet tartalmazó sosorzat is igazol!

Gratulálunk a szerkesztőinknek, munka-, és alkotótársainknak e gazdag terméssorozat megvalósításáért!

Külön köszönetünket fejezzük ki az alkotógárda koordinálójának László György a "Honvilág" főszerkerkesztőjének!

Ismerjük meg közelebbről a talajlakó kártevőket!

  https://www.agrarunio.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=9547:ismejuk-meg-kozelebbrol-a-talajlako-kartevoket&catid=86:kiskert-karkep&acm=14228_996

KISKERT KÁRKÉP - 2023.03.26

A talajlakó kártevők csoportjának tagjai sok fejfájást okozhatnak nekünk. Ennek egyik oka az, hogy rejtett életmódot folytatnak, így sokszor már csak a kártételük következményét észleljük. A másik ok pedig az, hogy cseppet sem válogatósak, tehát ami az életük során eléjük kerül, azt lelkiismeretfurdalás nélkül elpusztítják.

Pajor

A pajorok a cserebogarak lárvái, amelyek a talajban fejlődnek. A legismertebb képviselője Magyarországon a májusi cserebogár, ami három évig fejlődik a talajban, melyből az utolsó évet kifejlett alakban tölti. Ahogy a neve is utal rá, május környékén bújik elő a talajból. Zajos röptével és a - bogár létére - hatalmas testével igencsak magához vonzza a tekintetünket és a madarakét. Nem túl szerencsés a megjelenése a mi szemszögünkből, mivel az undi, kövér lárva és a kifejlett bogár is jókat szokott lakmározni a növényekből.

A pajor a talajban a gyökereket és a földalatti növényi részeket rágja. A károsított növények gyengén fejlődnek, sárgulnak, satnyulnak. A burgonya gumójába is berághat, amely így elértéktelenedik, továbbá másodlagos fertőzéseknek nyitnak kaput. A palánták gyökereit is átrághatják, amelyek így hamar a halál martalékává válnak.

A kifejlett bogár a lombos fák levélzetét rágja szabálytalanul, súlyos esetben pedig akár tarrágást is előidézhet. Az utóbbi években a gradációjának nyomával sem lehet találkozni, pedig még 15-20 éve minden harmadik évben tömeges felszaporodásukkal lehetett találkozni. Hova tűnhettek?

Drótférgek

A drótférgek a pattanóbogarak lárvái. Igen fajgazdag rovarcsalád. A lárvák a talajban fejlődnek és a növények gyökereit, földalatti részeit és a csírázó magvakat rágják. Kártételét a hiányos kelés, megrágott gyökér, a föld feletti részek sárgulása és rendellenes fejlődése jelzi. A drótférgek sem válogatósak élelem szempontjából. A kertben a burgonya gumóján végzett berágásokkal a másodlagos kórokozók megtelepedését segíti elő, ezenkívül a paradicsomban, kukoricában okoz nagyobb problémát, de rendkívül széles a tápnövény köre.

B.Ú.É.K !

Jókivánságunk

Bort, búzát, békeséget!

Minden kedves olvasónknak Boldog Új Esztendőt, kivánunk 2019-ben

Falugondnoki szolgálat

http://www.falufejlesztesitarsasag.hu/falugondnoki-szolgalat.html

Együttműködési megállapodás hét falugondnok egyesület és a Falufejlesztési Társaság között

A Magyar Tanya- és Falugondnoki Együttműködés (MTFE) célja a magyarországi falugondnoki rendszer értékeinek megőrzése, a falugondnokság érdekeinek képviselete, a szolgálatok munkájának szakmai segítése.

A 2011. december 15-én aláírt megállapodás célja az ország különböző területein a falu- és tanyagondnoki szolgálatok ügyében tenni akaró szervezetek, vidék- és közösségfejlesztő, szociális munkát végző szakemberek, továbbá a falu- és tanyagondnoki szolgáltatást végző szervezetek és személyek érdekeinek hatékony érvényre juttatása. Az aláíró egyesületek szakmai műhelybeszélgetést is terveznek, amelynek célja a közös gondolkodás a falugondnokság jelenlegi helyzetéről és jövőbeni lehetőségeiről.

Az első falugondnokság Kemény Bertalan, a VÁTI településtervezőjének gondolatából és a Falufejlesztési Társaság szervező munkájának eredményeként született 1990-ben. A szolgálat elsődleges célja a helyi lakosok és az ellátó intézmények, a lakóhely és a munkahely, valamint az emberek közötti kapcsolathiány felszámolása volt.

Az eseményen Horváth Dániel, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviseletében, Soltész Miklós államtitkár nevében üdvözölte a megállapodást, és elismeréssel szólt a falugondnoki hálózat fontosságáról, amelyet a vidéki társadalmi életében tölt be.

Krizsán András, a Falufejlesztési Társaság elnöke az aláírás kapcsán elmondta, hogy az együttműködéssel lendületet kívánnak adni a falugondnoki szolgálatoknak, amelyek áldozatos és nélkülözhetetlen munkát végeznek a helyi közösségekért. 

Csörszné Zelenák Katalin, a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete ügyvezetője emlékeztetett arra, hogy Magyarországon 21 éve van falugondnokság, amelynek keretében jelenleg 1.358 szolgálat működik. Az ügyvezető hangsúlyozta: az aprófalvakon, tanyákon élők számára jelentős kapocs a közösségéltető falugondnoki szolgálat, és fontos, hogy ez a hálózat a jövőben is megmaradjon. 

Szeder-Kummer Mária, a Zalai Falvakért Egyesület titkára kiemelte, hogy az együttműködők olyan tudásbázist, humánerőforrást képviselnek, amelyet számos területen lehetne hasznosítani. Az egyesület titkára elmondta, hogy az együttműködés nyitott, más egyesületek is csatlakozhatnak hozzájuk.

Az együttműködés során végzett tevékenységük szorosan kapcsolódik a Nemzeti Vidékstratégiához és munkájukat a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat is kiemelten támogatja.

Az együttműködési megállapodás aláírói:

Krizsán András, Falufejlesztési Társaság

Samu János, Baranya Megyei Falugondnokok Egyesülete

Jaskó Péter, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete

Friebert Gábor, Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete

Kozma Judit, Falugondnokok Vas- és Győ‘r-Moson-Sopron Megyei Egyesülete

Zsíros Sándor, Hajdú –Bihar Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesülete 

Kékesi József, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Falu- és Tanyagondnokok Egyesülete

Guitprechné Molnár Erzsébet, Zalai Falvakért Egyesület

Átadták az idei Kemény Bertalan Falufejlesztési Díjakat

http://www.falufejlesztesitarsasag.hu/atadtak-az-idei-kemeny-bertalan-falufejlesztesi-dijakat-194.html

2018. ÉVI DÍJAZOTTAK: Beluczky Károly, Pusztaberki település falugondnoka; Császár János, Csólyospálos tanyagondnoka; Hevérné Paróczi Györgyi, Szécsénke település falugondnoka; Nagy Erzsébet, Háromkút település falugondnoka; Rákos Jánosné, Kálócfa település falugondnoka; Dicső László településfejlesztő; Dr. Duró Annamária egyetemi doktor; Dús Ildikó, Magyardombegyház társadalmi megbízatású polgármestere; Kozma Judit, a Vas és Győr-Moson-Sopron Megyei Falugondnokok Egyesületének elnöke; Krizsán András DLA, építész, a Magyar Építőművész Szövetség elnöke.

Beluczky Károly Pusztaberki település első falugondnokaként 23 éve végzi felelősségteljes szolgálatát a lakosság teljes megelégedésére. Önzetlenül igyekszik mindenkinek segíteni, mindenkit kiszolgálni szem előtt tartva Kemény Bertalan szellemiségét és elképzeléseit. Elvitathatatlan érdeme, hogy Pusztaberki településen kimagaslóan jól működik a falugondnoki szolgálat. Igazi közösségi ember, aki a Falugondnokok Nógrád Megyei Egyesületében is kimagasló munkát végez, állandó seniora az alapképzésben résztvevőknek. Segítője az egyesület szakmai rendezvényeinek, szervezési, megvalósítási feladatokat végez. Falugondnoki munkája során mindig fontosnak tartotta a Kemény Bertalan által megfogalmazott eredeti célok szem előtt tartását, szellemiségének őrzését. Szerény, önzetlen, segítő magatartása példa értékű a mindenkori falugondokok számára is.

Császár János 2010. december 1-e óta látja el Csólyospáloson és környékén a tanyagondnoki feladatokat, nyolcadik éve járja a tanyavilágot nap mint nap. Többek között ebédet szállít, viszi a védőnőt a kisgyermekes családokhoz, az időseket orvoshoz, szűrővizsgálatokra. Kiváltja a gondozottak gyógyszereit, bevásárol nekik. Bel- és külterületen egyaránt ügyel a közbiztonságra, probléma esetén azonnal értesíti a körzeti megbízottat és a polgárőrséget. Részt vett a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének Kiskert programjában, melyben választása alapján 7 család kapott rezisztens csemegeszőlőt termesztésre. Szakmai tevékenysége mellett kiemelkedően aktív közösségi munkát is végez. A Csólyospálosi Tamburás Együttesnek és a Polgárőrségnek is tagja. A települési rendezvények rendszeres és aktív résztvevője, önkéntesként mind magánszemélyek, mind a civil szervezetek bármikor számíthatnak a segítségére. Éjjel és nappal, valamint hétvégén is elérhető, ezzel is bizonyítva, hogy feladatát nem egyszerű munkának, hanem szolgálatnak tekinti. Elnöke a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete felügyelőbizottságának és szakmai tapasztalatával segíti, fejleszti az egyesület munkáját. Mindennapi tevékenységét a pontosság, személyes hozzáállását a megbízhatóság, az áldozatkészség, az empátia jellemzi. Nemcsak az idősek, de a nagycsaládosok és szegény sorban élők iránt is kitűnik figyelmessége, a rászorulók felé megnyilvánuló karitatív érzékenysége és szakmai elkötelezettsége.

Hevérné Paróczi Györgyi igazi gondnoka, gazdája az alig 200 főt számláló falunak, Szécsénkének. Önkormányzati képviselőként is mindent megtesz annak érdekében, hogy vállalt feladatát a legjobb tudása szerint végezhesse el. Lehetőségeinek határain belül törekszik arra, hogy munkája során az érintettek a legoptimálisabb körülményeket tapasztalják. A falubuszt kihasználva minden kérést igyekszik jó szervezéssel megoldani. Kötelező feladatain túl mindenkivel jó emberi kapcsolatot is ápol. A hosszú idő óta megszerzett gyakorlati tapasztalatait folyamatosan egészíti ki új elméleti ismeretekkel. A Falugondnokok Nógrád Megyei Egyesületének 2003 óta tagja, az Elnökség munkájában 2007 óta vállal részt.

Az erdélyi, romániai falugondnokok munkája, így Nagy Erzsébeté is a „segíteni azon, aki még, vagy már nem tud segíteni önmagán” gondolattal fogalmazható meg leginkább. Köztudott, hogy Romániában a szociális és egészségügyi ellátás, valamint a kulturális élet – különösen a kis falvakban – minősíthetetlen, nem rossz, hanem nem létező. Ezen az állapoton csak egy őszinte, nem a bérért dolgozó, hanem munkáját hívatásként megélő falugondnok segíthet, akit az állandó készenlét jellemez. Ezt teszi Nagy Erzsébet Háromkúton 14 éve hivatalosan, előtte 9 évig önkéntesként, saját autójával a lélek parancsára, Barth Ottó atya segítségével, biztatására. A megélhetésért mindenütt keményen meg kell dolgozni, ez hatványozottan érvényes a csángó településekre, ahol a meredek oldalról, sokszor a sziklák közül teremtődik meg a mindennapi kenyér. Erzsébet az egyetlen erdélyi falugondnok, akit Berci bácsi és csapata készített fel a falugondnoki feladat végzésére. Nagy Erzsébet önvallomása: „Ha egy aprócska örömöt is tudok szerezni, akkor már értelme volt a napnak. A jó Istennek terve volt velem, mégpedig ez, amit végzek.”

Rákos Jánosné „Teri” éppen negyed százada látja el Kálócfán a falugondnoki feladatokat, de a falugondnoki munkával valójában 30 éve foglalkozik. Az Önkormányzat és a Zalai Falvakért Egyesület által közösen szervezett programokban mindig lelkiismeretesen és teljes odaadással végezte, végzi a munkáját. Személyes jelenléte különösen fontos és elengedhetetlen a faluban élő fogyatékos emberek ellátásában, mentális támogatásában, napi életük segítésében – kapcsolattartásban. A település közösségeinek fontos segítője, résztvevője, szervezője; szállítja az öregeket, segít a programok lebonyolításában épp úgy, mint a takarításban vagy a pakolásban. Nélkülözhetetlen a falu életében. Kezdeményezésére és aktív részvételével indult el a zalai szakmai napok és a falugondnoki találkozók rendszere, a zalai falugondnoki tagozat alapító tagja. Az alapképzés senior falugondnoka, közreműködésével a falugondnokok új generációja indul az új feladatba és épít kapcsolatot a megyei hálózattal. Kemény Bertalan tanítványa, aki a kezdetektől – sok-sok önkéntes munkával – részt vállalt a vértesacsai falugondnoki ház kialakításában: először a bontási, majd a takarítási, kert és udvarrendezési munkákban, ugyanitt szervezte a zalai és vas megyei falugondnokok utazását, munkáját. A Zalai Falvakért Egyesületnek lelke és motorja. Közösséget épít és szervez, javasol, véleményez, ötletet ad, jelen van. Rávilágít a gyenge pontokra, jobbító gondolataival, gyakorlatias és praktikus viszonyulásával erősíti a közösségi szándékokat.

Dicső László 1990 óta, azaz 28 éve Alsómocsolád község polgármestere. Előtte mezőgazdasági pilótaként, és gépkocsivezető-oktatóként dolgozott, majd családi ösztönzésre indult az első önkormányzati választásokon a polgármesteri címért. Mindig közel érezte magához a vidéket, Alsómocsolád pedig különösen közel áll a szívéhez. Számára a polgármesterség nemcsak szolgálat, hanem életforma is. Hozzá tartozik a nyitottság, a rendszerekben történő gondolkodás és a kockázatok felvállalása. Fontos feladatának tartja, hogy megtalálja a közös hangot a lakosokkal, és velük együttműködve, az ő igényeikre alapozva közösen generálják a településfejlesztési folyamatokat. László életét végigkísérte a tanulás és az önfejlesztés; tudásszomja nem egy területre koncentrálódott, hanem több, a kistelepülések és a kor kihívásaira választ adó képzésen és tanfolyamon vett részt, hogy a megszerzett tudást és tapasztalatot települési, térségi és járási szinten egyaránt kamatoztatni tudja. Kemény Bercit személyesen ismerte, ifjú polgármesterként a Berci által indított szellemi műhelyben interaktív módon, a csoport többi tagjával együttműködve sajátította el a településfejlesztés alapjait. László az egyik legelhivatottabb támogatója volt a falugondnoki rendszer létrehozásának. Alsómocsoládon 1995 óta látja el szakember ezt a feladatot, László pedig mindent megtesz azért, hogy a rendszer minél hatékonyabban és eredményesebben működjön a célcsoportok mindennapjainak megkönnyítése érdekében. 1996-ban létrehozta a Demokratikus Alsómocsoládi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzatot, melynek az óta is legaktívabb támogatója. Hisz a fiatalokban, és abban, hogy személyes- és szociális kompetenciáik, valamint érdekérvényesítő készségük fejlesztésével aktív, saját jogaikat és kötelezettségeiket pontosan ismerő polgáraivá válhatnak településüknek. Legnagyobb erénye az, hogy a megszerzett tudást nem csak saját maga épülésére, hanem annak visszaforgatásával, aprópénzre váltásával a kistelepülések társadalmi és gazdasági jóllétének fejlesztésére használja. E mellett a különféle fórumokon és tanácskozásokon mindig a kistelepülések érdekeit tartja szem előtt, és arra törekszik, hogy a fejlesztési koncepciókban megjelenítse azok sajátosságait.

Dús Ildikó eredeti szakmáját tekintve szociális munkás, aki 2006 óta Magyardombegyház társadalmi megbízatású polgármestere. Megválasztása után szembesült azzal, mekkora adóssága van a falunak, amit a megszorításokkal sem sikerült kompenzálni. 2011 tavaszán az akkori közmunkások elkezdtek művelni pár gazdátlan, elhanyagolt portát, amibe cirkot vetettek. A 2012-ben indult Start közmunkaprogram lehetőséget biztosított arra, hogy minél több embert bevonjanak a munka világába, és kezdetét vette a megtermelt cirokból a seprűkötés, majd a szőnyegszövés, szappankészítés, és kialakításra került egy kisebb varroda is. A megtermelt áruk megjelentek a környék piacain, így az Önkormányzat bevételi forrásai emelkedni kezdtek. A bezárt óvoda konyháján sajtgyártásba kezdtek, egyre többen végeztek el sajtkészítő tanfolyamot. Az Önkormányzat törekvéseit látva egyre több helyi kapcsolódott be a mezőgazdasági termelésbe, és szépen lassan a magyardombegyházi önkormányzat rendezte adósságait, vissza tudta vásárolni korábban eladott intézményeit. Mindez annak köszönhető, hogy Ildikó nem adta fel, és hitt a településben és az ott élőkben.

Dr. Duró Annamária a Szegedi Tudományegyetem tanára, egyetemi doktor, a földrajztudomány kandidátusa. Először a Szeged környéki tanyavilágot kutatta, majd az MTA Regionális Kutatóközpontjában az önállósult tanyaközségeket, külföldön pedig Lengyelországban a szórványfalvakat, tanyákat. A falu- és tanyagondnoki képzések oktatója 1998 óta, a képzések programjának egyik kidolgozója Kemény Bertalan mellett. Falu- és tanyagondnok generációk nőttek fel alapos és lelkiismeretes oktatómunkája alatt. A falugondnoki olvasókönyvben, „A falugondnokok jegyzetében” és a Falugondnoki Hírlevélben is találhatók írásai, valamint a falugondnokságról szóló filmben is megszólalt a tanyavilágot bemutatva. Egyetemi munkájában a falu- és tanyagondnokságról mindig beszél, és a hallgatókat ösztönzi falu- és tanyagondnokságot bemutató szakdolgozatok írására.

Kozma Judit szülőföldjén, az egykori „vasfüggöny” árnyékában, évtizedek óta dolgozik vidéki, falusi emberekkel a közösségépítés, kultúraközvetítés, szociál-pedagógia, szociális munka területén. A falugondnoki szolgálat 1993 óta létezik Vas megyében és 1997-ben már 14 falugondnokkal megalapították a megyei egyesületet. Kemény Bertalannal 1993 óta folyamatosan dolgozott együtt a régióban. Tavaly, 2017-ben volt 20 éves a két megyét átfogó egyesület, amelynek egyik alapítója és vezető tisztségviselője. Az egyesület 163 fős falugondnoki megyei/regionális szervezet, amelyet nagy szakmai tapasztalattal, alázattal, alapos hely-ember-társadalom ismerettel, felkészülten vezet és szolgálja a régió aprófalvainak társadalmát, jelenét, jövőjét. Ő viszi tovább az erdélyi, torockói gondolatot, Kárpát-medencei szintű rendezvényt, tapasztalatcserét a „Szociális útkeresés-szociális gondjaink„ ügyet. Minden időben, önzetlenül támogatta a vértesacsai Falugondnokok Háza szakmai működtetését és a Falufejlesztési Társaság ez irányú régi és új terveit, helyi, fejlesztési programjait.

Krizsán András a szabad művészetek doktora, Ybl-Miklós díjas, Kós Károly díjas, Pro-Architektúra díjas, többszörös Nívódíjas építész, a modern organikus építészeti szemlélet neves képviselője, a MODUM Építésziroda vezető tervezője, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje. A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete és a Balaton-felvidéki építészeti útmutató című munkáival nyújt biztos támpontot a vidéki építtetőknek, értékőrzőknek, az építészeti megoldások szép példáival, a táj, az épített környezet és ember harmóniájának összeegyeztethetőségével. Művei bizonyítják azt az alaptézist, hogy a modern organikus építészet nem stílus, hanem olyan gondolkodás, magatartás, a világhoz való sajátos viszony, amely az embert, az ember biológiai, pszichológiai és kozmikus igényeit, a természettel való kapcsolatának megőrzését, a hely szellemét, s a konkrét társadalmi közeget, hagyományait, építészeti és egyéb sajátosságait helyezi középpontba. A vidékért tanúsított felelősségét fémjelzi, hogy számos helyen vállalt főépítészi tanácsadói munkát, és állandó tanácsosa a Magyarországi Evangélikus Egyház Építész Bizottságának. Krizsán András a Falufejlesztési Társaság elnökeként állt ki Kemény Bertalan nevének becsületéért, amikor a Falugondnoki Szolgálat és annak vértesacsai épülete a Falugondnokok Háza per tárgyaként nehezedett a Falugondnokság közösségére. Mint a Falufejlesztési Társaság Építész Tagozatának az elnöke a mai napig rendszeresen szervezi a fővárosban a Csütörtöki Iskolát, aminek előadásait olvasmányos formában is közre adta. Az építész képzés nyári építőtáboraival, a „Nagyapám Háza” program évenként, az ország több vidéki helyszínén zajló népi építészeti örökség mentésén túl, utat talált a kreatív, tenni vágyó, szakmájukért elkötelezett, fiatal alkotók felé, akik az inasképzésben szemléletet tanulnak a helyi anyagok hasznosításáról, és a környezetből fakadó táji adottságok és az épületben élő ember viszonyáról.

2018-BAN EMLÉKLAPPAL ELISMERTEK: Hornyák István, Gesztely-Újharangod település tanyagondnoka; Káló László, Martonyi település falugondnoka; Magyar János, Komlósd település falugondnoka; Nagy Rozália, Vértesacsán vizsgázott falugondnok, a vértesacsai Falugondnokok Háza egykori gondnoka; Pásztor Ferenc, Magyargéc település tanyagondnoka; Stadler János, Borota település tanyagondnoka. 

Hornyák István 21 esztendeje látja el tanyagondnoki feladatait a Borsod megyei Gesztely-Újharangod településen. A feladatok elvégzéséhez kapcsolódó szakmai irányelveket az elsők között tanulhatta Kemény Bertalantól. Az eltelt évek alatt felettesei, munkatársai és az ellátottak is nagyra becsülték és tisztelték munkáját. A falu fejlesztésében, szépítésében mindig aktívan részt vett, munkatársaival és az ellátottakkal napi kapcsolatot ápol. Szakmai és emberi magatartásával mindenki előtt jó példa. Megbízható, logikus, őszinte hozzáállásával igyekszik jobbá tenni az ellátási területén élők életkörülményeit, élhetőbbé tenni a vidéket. A megyei egyesület aktív tagja a kezdetek óta. Az újonnan képzésbe kerülő kollégák szakmai munkáját senior falugondnokként támogatja, gyakorlati tudásával segíti a környezetében dolgozó kollégákat. A falugondnoki szolgálatban eltöltött két évtized alatt bizonyította rátermettségét és alkalmasságát, valamint azt, hogy mennyire elkötelezett a hívatása és ellátottjai iránt. Feladatait minden körülmények között pontosan, precízen végzi, a szakmához való hozzáállása pedig példaértékű.

Káló László 1993-tól, immár 25 esztendeje a Borsod megyei Martonyi településen látja el falugondnoki feladatait. Elsők között vett részt a falugondnoki alapképzésen, így személyesen Kemény Bertalantól tanulhatta a falugondnoki hivatáshoz megfogalmazott alapelveket. Munkáját két és fél évtizede ezen elvek mentén végzi, a mai napig ezen alapvető értékeket és tudást igyekszik tovább vinni. Példaértékű családi élete és hivatásához való elkötelezett hozzáállása teszi a település lakói számára hiteles személyiséggé. Az évek során több alkalommal bizonyította megbízhatóságát; munkáját precizitás, tudatosság, valamint hibátlan szakmaiság jellemzi, elkötelezett települése és a településén élők iránt. Fontos mozgatója a közösségi élet szervezésének, a lakosok és gyermekek számára szervezett rendezvények „motorja”. A Martonyiban található Pálos kolostorhoz kapcsolódó szellemi értékmegőrzésben fenntartójával együtt aktív szerepet vállal. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanya- és Falugondnokok Egyesületének aktív tagja, lelkes támogatója. A programok megvalósításában és szervezésében a kezdetek óta tevékenyen részt vesz. Az egyesület célkitűzéseinek megvalósítása érdekében saját idejéből és energiáiból is sokat áldoz, családjával együtt. Kiemelkedő szakmai munkájával, segítőkészségével nagyban hozzájárul a falu és tanyagondnokok munkájának segítéséhez. A képzésben résztvevő kollégák gyakorlati feladatainak megvalósításában szívesen vesz részt, és önzetlenül adja át azt a tudást és szemléletet, amit ő maga az évek alatt megtanult és képvisel. Segítségére bármikor számíthatnak a hozzá forduló kollégák és ellátottak egyaránt. Falugondnoki munkáját ennyi év elteltével is felelősségteljesen, nagy szakmai alázattal és hozzáértéssel végzi, példaértékű szakmai munkája mintaként szolgálhat mások számára is.

Magyar János 1992 óta látja el a falugondnoki szolgálatot, 2009-ig két falu gondnokaként, 2009-től pedig csak Komlósd településen. A rábízott feladatokat mindig a legjobb tudása szerint, nagyon lelkiismeretesen végzi. A települési rendezvények aktív szervezője és közreműködője, szívesen lát el önkéntes feladatokat. Mind az óvodások, fiatalok, felnőttek és a nyugdíjasok is nagyon tisztelik, szeretik és bíznak benne. A Somogy Megyei Falugondnokok Egyesületénél sokáig vezetőségi tag volt, feladatait mindig magas szakmai színvonalon látta el, követve és képviselve a Kemény Bertalan által meghatározott erkölcsi és emberi irányvonalakat.

Nagy Rozáliát annakidején még Kemény Bertalan választotta ki, hogy legyen a gondnoka a vértesacsai Falugondnokok Házának. Rozika hosszú évekig szolgálta szeretettel, figyelemmel, türelemmel a kisfalvak gondnokait, akik képzésekre, találkozókra és rekreációra érkeztek rendszeresen, csoportosan a házba. És ez a szeretet, figyelem kölcsönös volt, a falugondnokok is megbecsülték, kedvelték megbízható, őket szolgáló napi munkáját és szerény személyiségét. Rozika biztos pont volt a Falugondnokok Házában és a falugondnokok szemében, fenntartás nélkül elfogadták a ’közülük való embert’. Minden időben lehetett rá és munkájára támaszkodni, számítani. Mindig becsülte és nagyra értékelte azt a Kemény Bertalan-i fáradhatatlan, kitartó és eredményes munkát, amit annakidején Berci az aprófalvakkal végzett, s ezt a tiszteletet, szeretetet minden nap látta és Ő maga is megtapasztalta a falugondnokok szemében.

Pásztor Ferenc 1997. május 13. napjától falugondnok Magyargéc településen. A több mint 20 év alatt mind a község lakossága, mind az önkormányzat teljes megelégedettségére végzi feladatát. Sokszor szabadidejét is feláldozva hozza-viszi az óvodásokat és az időseket, szállítja az ebédet a konyháról az intézményekbe és házhoz, bevásárol, kiváltja a gyógyszereket, egészségügyi intézményekbe viszi az idős, mozgáskorlátozott lakosokat. „Mindenki Ferikéje” a tanyagondnoki szolgálati munka teljes palettáját végzi, és mindig arra törekszik, hogy a szolgálat adta lehetőségeket mindenki kihasználja, igénybe vegye, könnyebbé téve ezzel a mindennapokat. A közel 200 lakosú Kisgéc településrész minden családjával napi, rendszeres kapcsolatban van, mindenkihez van egy jó szava. A Falugondnokok Nógrád Megyei Egyesületének alapító tagja, aki tevékenyen részt vesz a szervezet életében, szívesen vállal társadalmi feladatokat is. 2010-ben egyike volt azon nógrádi falugondnokoknak, akik a vértesacsai Falugondnokok Házának teljes körű tatarozását, kertjének rendbe tételét elvégezték. Segítője és aktív résztvevője az egyesület által szervezett szakmai rendezvényeknek, fórumoknak. Falu- és tanyagondnok társaival jó kapcsolatot ápol, segítőkészsége, munkája példaértékű valamennyiük számára.

Stadler János 15 éve Borota község tanyagondnoka. Az emberek és a falu gondját ismeri, a helyiek bizalmát élvezi. Megszokott és nélkülözhetetlen szolgáltatást végez a településen. Lelkiismeretesség, jó kapcsolatteremtő képesség, szociális munkára termettség jellemzi. Kiemelkedő szakmai munkáját az elmúlt évek alatt és jelenleg is nagy felkészültséggel, becsületesen végzi. Az ellátottakkal való kapcsolata kiváló, körültekintően bánik az idősekkel, udvarias, segítőkész. A nevelési és oktatási intézményekkel folyamatos és jó kapcsolatban van, közvetlenségével, gyermekszeretetével munkáját maximálisan ellátó, együttműködő személy. A közösségi munkában is példásan helytáll, a települési programok aktív résztvevője és segítője, hatékonyan vesz részt a község kulturális és egyéb rendezvényeinek előkészítő munkájában. A település civil szervezeteivel is jó kapcsolatot ápol. Feladatvállalásaira kivétel nélkül minden alkalommal lehet számítani

BÚÉK 2018!

Boldog Új Évet Kívánok! An Nou fericit! Neue Jahr!

Happy New Year! 

Yeni Yılınız Kutlu Olsun! 

Srećna Nova godina!

Szczęśliwego Nowego Roku! 

С Новым Годом!

Karácsonyi jókivánságunk!

GAZDASZEMMEL A jó gazda is holtáig tanul

https://erdelyinaplo.ro/gazdasag/a-jo-gazda-is-holtaig-tanul

Bakó Zoltán 2017. december 20.

Ilyenkor tél kezdetén idő jut arra, hogy a gazdák számvetést végezzenek az év folyamán végzett munkájukról. A tél ugyanakkor a szakképzés időszaka is. Annak néztünk utána, hogy ez Maros megyében hogyan működik. Farmerképző a fóliasátorban: a gazdatanfolyamok elengedhetetlen része a gyakorlati oktatás 

 Nem igaz, hogy téli időszakban a gazdaember pihen. 

Egy jó gazdánál a tél nem az édes semmittevést jelenti, hiszen elég, ha kilép az udvarra, s máris akad tennivalója. Arról nem is beszélve, hogy az állattartó gazdának – a magára valamit is adó termelő legalább két lábon áll, növényeket termeszt és állatokat nevel – a téli munkaprogramja szintén huszonnégy órás, mindössze valamivel lazább a három műszak, mint nyáridőben. Nagyapáink, dédapáink ilyenkor ültek össze egy kis beszélgetésre, pipafüstös borozgatásra, s ennek során hányták-vetették meg, milyen is volt a már csaknem lejárt esztendő. Amolyan számvetés, tapasztalatcsere volt ez, csak akkor ezt kvaterkázásnak tekintették. És így van ez a gazdaszervezeteknél is: áttekintik a lejárt esztendőt, leltározzák az eredményeket, keresik az esetleges sikertelenségek okait, s készülnek arra, hogy a következő évet jobban megszervezzék. Magyarországi támogatás A marosvásárhelyi székhelyű Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezete (RMGE Maros) elmondhatja magáról, hogy jó évet zár. Zárszámadó közgyűlést ugyan még nem tartottak, de már körvonalazódik a beszámoló. Az már régebbi tapasztalat, hogy a szervezet legfontosabb tevékenysége a felnőttoktatás. Ez a típusú szakoktatás lényegében hiánypótló, amit a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója, Ileana Guşatu is elismert az év elején tartott gazdatalálkozón. A felnőttoktatás keretében szervezett tanfolyamokkal olyan űrt töltenek be, ami a szakigazgatóságnak nem sikerül. Szabó Árpád megyei tanácsos éppen egy ilyen rendezvényen fogalmazta meg, hogy a gazdaegyesületeknek és a megyei önkormányzatnak meg kell találniuk az értékesítési lánc kiépítésének lehetőségét is. Ennek keretében tudnák a gazdák termékeikkel ellátni a szupermarketeket, hiszen tetszik vagy sem, ma ez a tendencia, és hosszú távon csak ez biztosíthatja a megélhetést. 

A Maros megyei gazdaegyesületnek sajtkészítő gépe is van

 A gazdaegyesület tevékenységére már régóta figyel az anyaországi szaktárca. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi találkozón részt vett Hancsók Szabolcs is. A Kárpát-medencei együttműködési referens a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium képviseletében kiemelte: a minisztérium évek óta aktív partnere az RMGE Maros szervezetnek. Nemcsak anyagilag és szakmailag támogatják tevékenységét, hanem tavaly közösen indították el a falugazdász programot, amelynek célja, hogy a gazdák közvetlenül kapjanak szakmai és pénzügyi információkat, amelyek révén eredményesebben gazdálkodhatnak. 

Ugyanakkor a Maros megyei gazdaszervezet közvetítésével a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kar kertészmérnöki tanszékének három tehetséges tanulóját részesítik évente ösztöndíjban. A magyarországi szakember hangsúlyozta: fontos, hogy a gazdák belépjenek a szakmai szervezetbe, mert „nem lehet tudni, hogy 2020 után mit hoz a jövő”. A gazdák tudják, hogy a közös munka, a szervezetbe való tömörülés megkönnyítheti a bürokratikus gazdasági rendszerben való eligazodásukat, és elősegíti szakmai érvényesülésüket. A szervezetnek a megyében eddig harmincöt gazdaköre volt, ebből huszonöt jogi személyiségű fiókszervezetté alakult, és az idén újabb négy település gazdálkodói jelentkeztek, hogy tagjai szeretnének lenni az RMGE Marosnak. Marosvásárhely, Kebele, Kibéd és Mezőpanit gazdálkodóinak kérését elfogadta a megyei szervezet, így ezek is a megyei gazdaközösséghez tartoznak. Kopjafaavatás Szatymazon Jó év volt a 2017-es. „Tele voltunk jelentős programokkal: a szervezet nemcsak itthon, hanem az anyaországban is nagy elismerésnek örvend” – mondja a szervezet elnöke, Csomós Attila (portrénkon). A legjelentősebb eseménynek az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon, az OMÉK-en való részvételt tartja, de kiemelkedő volt a szatymazi gazdanapok felhozatala is. „Az esemény érdekessége, hogy 102 évvel ezelőtt szintén Szatymaznak volt a vendége az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác, aki akkoriban még az erdélyi gazdáknak is a minisztereként tevékenykedett. Ő szorgalmazta a régiónkban a Bekecs-tetői több száz hektáros legelő feljavítását, a vízvezetést és tejfeldolgozók létesítését. Idén kopjafát avattunk Szatymazon dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter jelenlétében, ami a Kárpát-medencei magyar gazdák összefogását jelképezi” – magyarázza Csomós Attila. 

Maros Tejfeldolgozás gyakorlati képzéssel 

A megyei gazdaszervezetben a tél folyamán három szakmai felkészítő tanfolyamot szerveznek. A végzettek farmvezetői képzést kapnak. Mezőgazdasági farmot gazdaemberként csak az tud hivatalosan létrehozni és működtetni, aki egy ilyen képesítéssel rendelkezik. Ehhez a képesítéshez kötődik a pályázás lehetősége is. Csomós elmagyarázza, hogy egyre nehezebb eligazodni az értékesítés folyamatában, s aki nem ismeri legalább az alapokat – nincs tisztában a menedzsment és a marketing alapfogalmaival és nincs legalább alapfokon otthon a pénzügyi-könyvelési folyamatokban – az nem tud sikeresen gazdaságot működtetni. A marosvásárhelyi gazdaszövetség vezetői az év folyamán több olyan tevékenységet is szerveztek, amelyek ráébresztették a termelőket egy alapigazságra: nem szabad megelégedniük a nyersanyagok előállításával. Az lehet sikeres gazda, aki a megtermelt nyersanyagokat félkész vagy akár késztermékké dolgozza fel, s azt próbálja értékesíteni természetesen a nyersanyagénál jóval magasabb áron. Másrészt nem elég a feldolgozott terméket előállítani, azt el is kell adni. Olyan minőséget kell termelni, ami nemcsak az élelmiszerpiacokon, de a kisebb vagy nagyobb üzlethálózatok polcain is megállja a helyét. Ehhez viszont tanulni kell, ismereteket szerezni, nem utolsósorban menedzsmenti ismereteket – állítja az elnök. Az elméleti képzés keveset ér, ha a tanfolyam résztvevőinek nem lehet megmutatni a gyakorlatban is a tudnivalókat. Egy évvel ezelőtt két tanyaprogramukat kedvezően bírálta el a Földművelésügyi Minisztérium, aminek eredményeként tejfeldolgozó gépsort vásároltak. A megyei szervezet székházában a tejfeldolgozásról eddig ötször tartottak gyakorlati bemutatót. „Magyarországi tejfeldolgozó partnerekkel közösen mutattuk be a tudnivalókat, amelyek során a résztvevők élőben láthatták, hogyan lehet az 50–60 vagy akár a 90 baniért felvásárolt tejért feldolgozva háromszor annyit kapni. A gyakorlati képzés résztvevői maguk fogyasztották el az előállított termékeket – a sajtot és túrót – így láthatták, hogy viszonylag rövid idő alatt miként lehet a tejből jó minőségű, ízletes és magasabb értékű árut előállítani” – fogalmaz a szakember. Gazdatanfolyamok Nem elhanyagolható az ízek, lekvárok, befőttek, üdítőitalok és szörpök kiállítása sem. Ezt már többször megszervezték. Részben azért, hogy teret biztosítsanak a termelők bemutatkozására, de főként azért, hogy a vidéki emberek lássák, mi mindent lehet előállítani a ház körül megtermő zöldségekből, gyümölcsökből. Ezért is szervezik a farmvezetőképző tanfolyamokat zöldség- és gyümölcstermesztő, mezei növények termesztése és az állattenyésztés területén. 

Az RMGE Maros megkapta a Munkaügyi Minisztérium helyi kirendeltségének jóváhagyását e tanfolyamokra, az így megszerzett oklevélnek tehát hivatalos jellege van. A három téli tanfolyam közül eddig a zöldség- és gyümölcstermesztő indult el decemberben tizenhét résztvevővel. 

A programokhoz mindenekelőtt személyzetre van szükség. 

A Földművelésügyi Minisztérium támogatásával már eddig is volt egy pályázatíró szakemberük (Timár Tímea) és egy falugazdászuk (Sikó László). A szervezet képviselői december 4–5-én részt vettek a Földművelésügyi Minisztérium VI. Kárpát-medencei Összefogás Fórumán, ahol a miniszter 20 külhoni civil szervezettel írt alá megállapodást a Kárpát-medencei Falugazdász Program kezdeményezésről. 

A húsz között ott volt az RMGE Maros is. 

A megállapodás értelmében a Kárpát-medencében öt évre 106 falugazdász működését támogatják, ebből több is jut az RMGE Maros szervezetnek. A tél folyamán a megyei szervezet folytatja a gazdák szakmai felkészítését. Ismét szerveznek méhésztanfolyamot, amelyre folyamatosan van igény annak ellenére, hogy eddig tíznél is több ilyen képzés indult. De lesz állatgondozói, valamint traktor- és mezőgép-kezelői tanfolyam is. A falugazdászoknak, a főiskolai és egyetemi végzetteknek pedig továbbképző tanfolyam indul. „Szervezetünk a felnőttképzést kötelességének tekinti. Erre azért van szükség, hogy minél több termelő naprakész információkhoz jusson, amelyek elősegítik az életképes, fejlődő és jövedelmező gazdaságok működtetését. Csak ez garantálhatja a szülőföldön való megmaradást és boldogulást” – állítja Csomós Attila.

Békés és Áldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves olvasónknak!

Békés és Áldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves olvasónknak!

„Kell egy ember, aki felvállalja a falut” Falugondnokok találkozója

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/%E2%80%9Ekell-egy-ember-aki-felv%C3%A1llalja-falut%E2%80%9D

FEBRUÁR 14, 2016  ANTALFI IMOLA

Fotó: Antalfi Imola

„Nem a világot akarjuk megváltani, hanem az életet elviselhetőbbé, szebbé tenni” – hangzott el a Romániai Falugondnokságok Szövetségének hétvégi, Nagyernyében megtartott munkaértekezletén. A kétnapos képzésen részt vett falugondnokok, község- és közösségvezetők, lelkészek, civil szervezetek képviselői a falugondnoki tevékenység hiánypótló jellegéről, e szociális, közösségszervező program és szolgálat működtetéséről, fejlesztéséről tanácskoztak. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja, Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa, valamint Jánosi Ferenc, Nagyernye község polgármestere is. 

A rendezvény meghívott előadóit, résztvevőit Balázs Sándor, a Romániai Falugondnokságok Szövetségének (ROMFALSZ) elnöke köszöntötte, áldást, erőt kívánva a falugondnokok áldozatos tevékenységére.

– Addig vagyunk boldogok, addig van értelme életünknek, amíg mások gondjait meg tudjuk oldani, segíteni tudunk azokon, akik már nem, illetve még nem képesek önmagukon segíteni, önerőből boldogulni. Ehhez elengedhetetlen a szolgálatkészség és a hit – e szavakkal nyitotta meg a tanácskozást Balázs Sándor, hangsúlyozva: a szolgálatnak, szeretetnek nincs felekezete, nemzetisége. Beszélt arról a sokéves küzdelemről, amivel a kis települések, falvak az intézmény és szolgáltatás hiányából fakadó hátrányos helyzetek enyhítése és megoldása érdekében létrehozott falugondnokságot próbálták „bevinni” a hazai törvénykezésbe, arról, hogy világunkban, amelyből már hiányoznak az egymást segítő háromnemzedékes családok, „kell egy ember, aki felvállalja a falut”. A falugondnokság hiánypótló jellege abból fakad, hogyha késve is, de megpróbálja elviselhetőbbé és jobbá tenni, bearanyozni idősebb testvéreink életének alkonyát. E tevékenység célszemélyei a magukra maradt idősek mellett a gyermekek, a betegek és családjuk, lényege a mindennapok terheinek hordozásában való segítségnyújtás, az ezzel járó gondok enyhítése, megoldása, az emberi méltóság helyreállítása, az öntudatos és következetes szeretetszolgálat. Önkéntes jellege kizár minden hivatali és hierarchikus alá- vagy fölérendelést, ugyanakkor, ha lehetőség van rá, a falugondnoki tevékenységet a helyi önkormányzat, civil szervezetek támogathatják, a falugondnok javadalmazásának biztosításában igénybe lehet venni a hazai és anyaországi közhasznú alapok és alapítványok segítségét, a kiírt pályázatok útján – hangzott el a megbeszélésen. 

Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere felszólalásában hangsúlyozta: évekkel ezelőtt már találkozott a falugondnokság ötletével, de nem volt lehetőség felvállalni. – Meggyőződésem, hogy ezt a munkát odaadás nélkül nem lehet végezni. Ha Nagyernyében létrejönne a falugondnokság, az önkormányzat természetesen támogatná – tette hozzá. 

Nagy Zsigmond alprefektus szerint e megváltozott időkben, amikor az állam finanszírozási korlátokat szab, s szociális téren nem képes kellő mértékben megfelelni az elvárásoknak, az elöregedő településeken a falugondnoki tevékenységet a közösségek kell visszavegyék, és csakis hozzáértő, elkötelezett emberek irányításával jöhet létre. Ugyan nincs törvényes keret a falugondnoki intézményre, de az önkormányzatok a pályázati törvény alapján segíthetik ezt a – civil szervezetek által működtetett – tevékenységet – tette hozzá. 

Nagy Gizella, az Unitárius Nők Országos Szövetségének alelnöke úgy vélte, a falugondnokságoknak és nőszövetségeknek jobban együtt kellene működniük. Orbán Zoltán falugondnok szerint a fiatalok körében jobban kellene népszerűsíteni a falugondnokságot, ezt a véleményét az önkéntességről beszélő Csata Éva pszichológus is osztotta, felhívta a figyelmet, hogy a falugondnokság területéről hiányoznak a fiatalok. 

– Pedig vannak nyílt, elkötelezett fiatalok, tehát van remény, csak a kommunikáción kell javítani. Önkéntesen, alkalmazottként kell végezni ezt a szolgálatot – tette hozzá. Inter-aktív előadásából kiderült, szeretet, gondoskodás, odafigyelés, önfeláldozás, segítőkészség, empátia, együttérzés, tenni akarás, felelősségérzet, közösségszervezés nélkül nem képzelhető el a falugondnoki munka. A 300-as lélekszámú Székely-muzsnában a falugondnokságot működtető egyesület sokrétű szociális és kulturális tevekénységéről Nemes Anna Borbála számolt be. Az elöregedő falvak jellegzetes gondjai itt is megtalálhatók: sok a beteg, idős személy, nincs postai szolgáltatás, segíteni kell az embereknek a számlák kifizetésében, a mezőgazdasági támogatások megszerzésében, a helyi vízhálózatot például a falugondnok működteti, a háziorvost kéthetente kiszállítják, hogy legyen alapellátás. A falugondnok tévét szerel, ha kell, hazaszállítja a tűzifát, kórházba viszi a betegeket. Simon Judit, a Hifa Románia Egyesület elnöke a fogyatékkal élők számára épülő Hifa-park projektről beszélt. György Attila a Szent Gellért Alapítvány képviseletében a szervezet alapvető céljairól (a fiatalok, gyermekek keresztény szellemben való nevelése, fogyatékkal élők, sérültek, idős emberek, nagycsaládosok segítése, a helység és a környék szociális problémáinak orvoslása) beszélt, ismertette az alapítvány munkapontjainak létrehozásáért végzett kalákázást. Nagy Gizella A hír, üzenet közösségformáló szerepe címmel tartott foglalkozást, míg dr. Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember a szerepharmonizáció és pozitív erőforrások címmel tartott előadásában az adás lélektanáról, a tudatosságról, a falugondnoki munkavégzéshez is szükséges vezetői képességekről beszélt. A falugondnok a belső erőforrásokról szólva az elméleti tudást, a gyakorlati tapasztalatot, a kommunikációs készséget és a személyiséget említette, kiemelten a szociális érzékenységet, empátiára való készséget, a szigorú önvizsgálatot, erőt. 

A rendezvény zárónapján Keresztesi Ernő a forgalmi szabályokat, a törvényi újdonságokat ismertette, az elsősegélynyújtásról dr. Béla Éva tartott interaktív előadást. Dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul a közösségek számára időszerű és hasznos tudnivalókat osztott meg a résztvevőkkel, hangsúlyozva: „ezekben az időkben kiemelt jelentősége van hagyományaink megőrzésének, továbbvitelének, úgy, hogy azt hozzáigazítjuk a mai kor lehetőségeihez, de megtartjuk annak eredeti közösségformáló szerepét”. A vezető konzul szerint ebben nagy eredményeket ér el a Falugondnokságok Szövetsége, amelynek munkája a székely lét alapjaihoz, a faluhoz kötődik. 

– A kaláka mint közösségépítő tevékenység – és tudjuk, nemcsak a közösségeket építi, hanem minden olyat is, ami egy-egy családnak meghaladja a lehetőségeit – ma is kiváló lehetőséget biztosít az összefogásra – tette hozzá. A továbbiakban a főkonzulátus szakmai feladatairól – a honosítási eljárásról és a hadigondozotti ellátásról – beszélt, válaszolva az érdeklődők kérdéseire. 

A rendezvény Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnökének A szívesség szentsége, a másként és másokért vállalkozás útja című előadásával zárult. Az előadó a falugondnok szerepéről beszélt a közösség fenntartásában, működtetésében, de olyan témákat is érintett, mint a piacgazdaság, a gazdaság életünkre gyakorolt hatásai, a közösség mint hagyományos életforma, a fogyasztói szemlélet térhódítása. 

A falugondnokságot fejleszteni kell, ebben egyetértettek a résztvevők. Akár országos program kidolgozásával uniós alapok megpályázására, az egyházi háttér kiszélesítésével, vagy, amint például Horváth Zoltán, a Hangya Egyesület vezetője tette, külön falugondnoksági szakosztály létesítésével, amely támogató partnerek keresésével, falugondnoki, oktatói képzések, továbbképzések indításával foglalkozik.

Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!

A magyarbikali színjátszó- és dalcsoport virágzása

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/41123

2010. április 27. BUZÁS PÁL

A tenni vágyás teremtő hatalma – a Naszódi házaspár 30 kalotaszegi éve

Ez a Bikal szép helyen van – menyasszony öltöztetés

Országos hírnév

Előveszem a fellépéseinket megörökítő régi feljegyzéseimet. Sok van: közel harminc szereplés adatait böngészem. Volt köztük kórustalálkozó Désen (1973), Tordaszentlászlón (1975). „A bikaliak… szép percekkel leptek meg. Kevés ilyen négyszólamra is tisztán éneklő falusi kórusunk van!” – írja az Igazság 1975. június 5-ei számában Csortán Márton. Az 1970-es évek „vonalas” verses-zenés összeállításai semmiképpen sem hiányozhattak a repertoárból. 1974-ben a Kolozsvári Rádió termében működik közre együttesünk az Acusticon stúdió keretében. Erről a fellépésről (Az RKP XI. Kongresszusa tiszteletére) Krizsán Zoltán számol be az Igazságban (1974. november 27.) „Az országos hírnév azonban a bikaliakat kapta leginkább és legrégebben szárnyára. Büszkén mondhatták most el a rádió nagy nyilvánossága előtt is, hogy működésük harmincadik évfordulóján számtalan sikerüket a legnagyobb koronázta idén: az országos elsőség, az aranyérem. Megérdemelték.” Ugyanilyen jellegű volt a Fraternitas című összeállítás (Bánffyhunyad 1978, Kolozsvár 1979). Az előadóesték zömét mégis a népi fogantatású zenés-irodalmi összeállítások alkották: Folklór-est(Székelyudvarhely, 1974), Ez a Bikal szép helyen van (Magyarbikal, Bánffyhunyad, Kolozsvár, 1976–1978), Az a híres hunyadi vásár (Magyarbikal, Bánffyhunyad, 1979), Ady és Kalotaszeg; Valkai András: Bánk bán (Magyarbikal, Bánffyhunyad, Kolozsvár, 1980).

Ez a Bikal szép helyen van

Jelenet a 16. századi kalotaszegi históriás ős-Bánk bánból

A felsoroltak közül számomra a legmaradandóbb élményt két műsor jelentette, talán azért, mert a legtöbb „közöm” volt hozzá. Ez a Bikal szép helyen van című műsor összeállítását és a zenei betétek (kórus, zongora) megoldásmódját magamra vállaltam és teljesítettem. A címben foglalt helyi népdal feldolgozását Vermesy Péter készítette, az előadást Naszódi Irén rendezte. Az összekötő szöveget Demény Piroska írta, Kelemen Márton és Sárkány Jenő mondta el. Az első rész címadó kórusműve után elhangzott Bartók Béla gyergyókilyénfalvi párbeszéde (Naszódi Irén és Sárkány Jenő), majd részletek Bartók és Kodály magyar népdalgyűjtéséből (Kozma Mária, Kozma P. Erzsébet). Ezt Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály hangversenyhez című verse (Kozma P. Ildikó) és egy Kodály zongoradarab követte. Bartók: Nincsen szerencsésebb a parasztembernél című alkotását (Barta Judit) ezúttal egy Bartók zongoradarab egészítette ki. Végül Bárdos Lajos gyermekjátékdal- (Kozma Mária, Kozma P. Erzsébet, gyermekkórus) és népdalfeldolgozásai (kórus) hangzottak el. A második részt teljes egészében a Kalotaszeg népdalkincsének és népi kultúrájához igazodó szövegeknek szenteltük. Ady Endre: A Kalota partján című költeményével (Sárkány Jenő) már a lényegre is tértünk. Péntek Ferenc visszaemlékezése Bartók körösfői látogatását idézi (Naszódi Ferenc), a kórus válaszul elénekli a Körösfői Riszeg alatt kezdetű dalt, Terényi Ede népdalfeldolgozását. A kalotaszegi népdalcsokor után következett a műsor meglepetése: egy-egy kalotaszegi népdal két-két fajta zenei feldolgozása. A Hopp Juliskát Bartók (zongorára) és Bárdos (Balogh Anna m. v. – ének zongorakísérettel), az Arról alúl kezdetű népdalt pedig Kodály (Balogh Anna – ének zongorakísérettel) és Terényi Ede feldolgozásában (kórus) adtuk elő. Zárójelenetünk a régi szokásokat felelevenítő kalotaszegi menyasszony-öltöztetést vitte színre. Egy mondatot idézek Morvay Pál krónikájából (A Hét, 1976. július 30.): „… Itt csak a lényeget ismételjük: a műsor a népdal diadalútját mutatta be, amint a legegyszerűbb szerkezetű gyermekdaloktól egyszólamú énekeken, két- és többszólamú népdalfeldolgozásokon keresztül eljut a legmagasabb szintű bravúros technikájú Bartók-feldolgozásokig”.

Nemzetközi visszhang a históriás ős-Bánk bánnal

Lépjünk tovább. Magánolvasmányaimban, Kalotaszeg irodalmával foglalkozva bukkantam rá Valkai András 16. századi kalotaszegi énekszerző Bánk bán históriájára. A versbe szedett históriát Naszódiéknak előadásra javasoltam. Naszódiné végigolvasta, eltöprengett rajta. Segítségül hívta Kovács Ildikó ismert kolozsvári rendezőnőt, összetanakodtak és dűlőre vitték a dramatizálást, betanítást. A leírtakhoz hozzátartozik a krónika zeneszerzőjének, Vermesy Péternek a neve is, aki Valkai históriás énekéből kiválaszt több, meghatározó fontosságú strófát, melyet énekeltet, a többit a rendező színpadi megjelenítésére bízza. „A bikali népi együttes eljutott a művészi kifejezésnek arra a fokára, hogy színpadra viheti a kalotaszegi Valkón, évszázadokkal ezelőtt szerzett, ős Bánk bánt” – írja beharangozó cikkében Naszódi Irén (Igazság, 1980. május 14.). Szereposztás: Mesélők: Kozma F. Ilona, Naszódi Irén; András király: Naszódi Ferenc; Gertrudis, a királyné: Kozma Mária; Otto, az öccse: Csortán Márton; Bánk bán: Tőrös László; Melinda, a felesége: Kozma Marika; Királyok: Antal Szabolcs, Antal Szilárd, Barta Tibor; Lantos: Miklós D. András; a bikali színjátszó- és dalcsoport. (Az előadások időbeli kikerekítése érdekében a Valkai-darab mellett két kisebbfajta összeállítás is helyet kapott.)

A sikeres előadások krónikásai közül elsőnek Szőcs Istvánt idézzük: „(A bikaliak) Nem színházasdit produkáltak, meg sem kísérelték lélektanilag hiteles, természethű, naturalista játékkal életrekelteni a szereplőket: ehelyett az ősi népi játékok nyelvezetéhez folyamodtak… Bámulatos volt, ahogy az olvasásra nehéznek, göröngyösnek tűnő szöveg a bikaliak élő hangsúlyozásában, természetes hanghordozásában megszólalva egyszeriben áttetszővé, élő közlésként felfoghatóvá vált… A történet maga sokban különbözik szellemében is a XIX. századi változatától: nem a cselszövéseken, nem a gyűlölködés légkörén, nem a vívódásokon van a hangsúly, hanem az erkölcsi egyenességen…” (Ős-Bánk bán bemutató Bikalon, Igazság, 1980. május 21.)

Megszólal a magyarországi sajtó is, Keszthelyi Gyula először aDélmagyarországban ír: „Páratlan művelődéstörténeti jelentőségű vállalkozást tudhatnak magukénak Erdélyben egy alig 750 lakosú kalotaszegi falu, Magyarbikal műkedvelői. 1980. május 18-án színpadra vitték, első ízben adták elő az ős Bánk bánt, Valkai András 1567-ben írt verses históriás énekét.” (Az ős Bánk bán, 1980. augusztus 31.) Ugyanő jegyzi Az ős Bánk bán a kalotaszegi Magyarbikalon című írást az Új Tükörben: „Egy maroknyi csapat vállalkozott arra, hogy megírása után négyszáz évvel színpadra kerülhessen a téma első magyar nyelvű feldolgozása, az egykori erdélyi fejedelmi kancellária jegyzőjének, majd táblai ülnöknek, Valkai Andrásnak 1567-ben írt műve… Bemutatója Bikalon, a szerző szülőfalujától alig 20 kilométernyire, színpompás népviseletbe öltözött kalotaszegi munkások, földművesek, tanítók és diákok előadásában, emlékezetes művelődéstörténeti jelentőségű eseménnyé avatta 1980. május 18-át. Méltán ünnepelte az előadás létrehozóit a kolozsvári Magyar Színház táblás házas nézőtere, amikor júliusban ott is fölléptek.” (1980. október 5.)

***

A sok siker, öröm után jön az üröm: az utolsó plakáton már olvasható volt a nyers valóság: „Naszódi Irén ezzel a műsorral búcsúzik Kalotaszegtől”. (Férjével a Nyárádmentén élő leányához költözik). – Nehezen vált meg a házaspár Kalotaszegtől: „Engem Kalotaszeg tett rabjává. Idáig érzem a Riszeg-tető virágainak illatát, fülembe cseng az elnyújtott í hangok zenéje; szinte hallom Mester ángyi rigmusait, látom a lakodalmi menetben büszkén lépegető, csujogató muszulyos menyecskéket… Kalotaszeget felejteni soha sem tudom!” (Életfa)

A végeredmény, ha lehet, még sokkolóbb. A magyarbikali színjátszó- és dalcsoport a házaspár távozása után szétesett, megszűnt. Híre-neve a köztudatban lassan-lassan elhalványult, maholnap már csak az idősebbek emlékeznek rá.

Szociológia szakmai gyakorlat Magyarbikalon

http://reformatus.xhost.ro/index.php?limitstart=30

2012. július 06.

Május közepén került sor a másodév szakmai gyakorlatára. Az idén egy Bánffyhunyad melletti kis faluba, Magyarbikalra látogattunk el, ahol egy kérdőíves kutatást végeztünk a lakosság önkormányzattal és egyéb helyi intézményekkel kapcsolatos elégedettségéről, valamint a vallásosságukról. A két napos terepmunka megvalósulásában a helyi református lelkész segítsége nélkül aligha valósulhatott volna meg - köszönjük tehát ezúton is a szállást Szabó Mihálynak (aki lelkipásztorsága mellett szociológus is).

A két nap alatt a munka mellett került idő a helybeliekkel való barátkozásra is, és még egy bográcsgulyásra is. A lekérdezett kérdőíveket utólag dolgoztuk fel, a kutatásjelentésnek (melyet e bejegyzés alján csatoltunk) reméljük hasznát veszik a falu lakói is. 

Néhány pillanatkép: Előkészületek Barátkozás a falubeliekkel Készülőben a vacsora Napzárás, immár tele hassal A kutatás eredményei - Merli Zsuzsa, másodéves hallgató feldolgozásában - itt érhetők el.

Módosítás dátuma: 2012. július 09.

Magyarbikal története

http://magyarbikal.reformatus.ro/index.php/falutoertenet

2012. április 09. Írta: Szabó Mihály 

Magyarbikal Erdélynek ahhoz a területéhez tartozik, amit Kalotaszegnek nevezünk. Ez a név a honfoglalás idejéből ered, amikor a Kalota nemzetség egy nagyobb területet foglalt magának, amely a Kőrös forrásától a Berettyó folyó alsó folyásáig terjedt, s ennek a nagy területnek sarka, szegelletje volt a ma ismert Kalotaszeg.

Hogy kik voltak az őseink azt nem lehet egészen biztosan megállapítani. A hagyomány úgy tartja, hogy a kalotaszegi emberben székely vér is van, mások szerint azonban pl. a hunyadiak ősei tatárok voltak, akik a tatárjárás után maradtak a vidéken s a helyi lakossággal keveredve egy új nemzetség ősei lettek.

Kalotaszeg eredetileg három részre oszlik: Alszeg, Felszeg és a Nádasmente. Egy másik felosztás szerint ide sorolható a Kapusok vidéke, illetve külön egységként Györgyfalva is. Egyik nagyhírű tudósunk arra a kérdésre, hogy meddig is terjed Kalotaszeg azt a tréfás választ adta, hogy ameddig a muszuly ér. Tájegységünkhöz 39 falu tartozik.

Magyarbikal az Alszeghez sorolható, mert a felosztás szerint a Bánffyhunyadon áthaladó vasútvonal képezi a választóvonalat az Alszeg és a Felszeg között, s falunk úgymond ez alatt a vonal alatt van.

Magyarbikal a tengerszint felett 430 m magasan fekszik és elnevezését a falu felett húzódó bükkerdőről kapta. Az idők folyamán a falunk neve a következőképpen alakult: Bikkallya, Bikkalatt, Magyarbikkallya, Magyarbikal.

Magyarbikal első írásos említése 1249-ből származik, s ekkor még Terra Bekaly volt a neve, ami azt jelentette, hogy Bikal földje. Valamikor a falu az erdő alatt húzódott meg, de a különböző veszélyek, pl. a tatárjárás arra késztették az embereket, hogy húzódjanak le a védettebb, jobban elrejtett völgybe.

Magyarbikal birtokos családjai 1249-től ismertek:

Az első birtokos Pál országbíró volt, aki a falut IV. Béla királyunktól kapta adományként. Innen a falu a kissebesi (ma bologai) királyi vár birtokai közé került, s innen adományozták a székely eredetű Tamásfalvi családnak.

A falu birtokosai 1450-től Vitéz néven szerepelnek, s a család kihalása után a falut a Homoródszentmártoni Bíró család örökli. Utánuk az altorjai Szabók következnek, akiknek 1940-ig voltak itt birtokrészei.

A nagyobb birtokos családok közül ismertek még az Inczédiek, a Gyarmathy és a Bikaly családok. Ez utóbbi családnév ma is fellelhető a faluban, de a kései utódok nemesi származásukról semmit sem tudnak.

A falu gazdasági élete, régen

Az alább keközölt cikket a dr.Sebestyén Kálmán: Magyarbikal története cimű könyvből vettük át, amely a 

http://magyarbikal.reformatus.ro/adatok/magyarbikal-tortenete-dr-sebestyen-kalman.pdf című weblapban  jelent meg. Régen a gazdasági élet elég sokrétű volt, amely aztán a 40-44-es években alapot biztosított a történelmi HANGYA szövetkezetbe beállt magyarbikali gazdák számára.

De lássuk csak a - HANGYA előtti - magyarbikali gazdaságot:

"A földközösség a hagyományos társadalom legsajátosabb birtoklási formája volt. A közös földből való részesedést a családok által birtokolt telekhányad alapján állapították meg. A szántók és rétek osztása évente, a házak sorrendjében, nyilak szerint történt. (Az örökségeknek nyilakra vésett tulajdonjegyei voltak, az osztás során kihúzott nyíl birtokosa jegyfával jelölte meg a nyílföldet!)

A XVI. század végén a földközösség a falvak többségében felbomlott, a telkek tartozékai állandósultak, a közösség joga csak a legelőre és erdőre korlátozódott. A földközösség emlékét a helynevek őrizték meg: falu Nyilassá (1756), Kis Nyíl, Bikali nyilak, Berekalj nyíl stb.

Bikalon a hagyományos társadalom idején a kétnyomásos (kétfordulós) gazdálkodás voltjellemző. Ennek megfelelően a vetésterületet két részre osztották: vetésre és ugarra. Az ugar minden második évben pihent, illetve legelőként használták. A két forduló 1750-ben: az Telek vagy Felső forduló és az Alsó-völgy vagy Alsó forduló.

A háromnyomásos gazdálkodást 1818-ban vezették be." A három fordulót a lakosság számának növekedése tette szükségessé, az új felosztás ugyanis a termőföld jobb kihasználását biztosította. A bikali három forduló az 1818-as felosztás szerint: a Tövises (j° termő), a Derekalja (középszerű), és a Hegyes (gyenge), nagyságuk „igen egy­forma" volt.

Az első fordulóba „őszgabonát az az tiszta elegyes búzát és rozsot" vetettek, a másodikba „lavaszgabonát az az tavaszbúzát, törökbúzát, alakort, zabot, tönkölyt, lencsét, borsót és lent". A harmadik forduló, az ugar „nyomásba maradt marhalegelőnek".

A földesúrnak a határon saját kezelésű ún. allodiális-majorsági birtoka volt. A bikali majorsági birtokot az udvari szolgák vezették, számuk 5 (1720), illetve 2 (1750). Róluk aránylag keveset tudunk; 1750-es összeírás megjegyezte, hogy „a Kúriához tartozó házban laknak, vetésük is az allodiatúrán van".

A hagyományos társadalomban a falu mindennapi életét az  évszaknak megfelelő mezőgazdasági munka töltötte ki. A földművelés évszázadokon keresztül hagyományos módon folyt, a falu önellátó volt.

Bikal határát 1713-ban „seppedékes, vízmosásos... agyagos... terméketlen" területnek, 1750-ben „dombos, agyagos, seppedékes... közepesen termékeny" vidéknek mondták.

 A kitartó kemény munka a gyenge talajon is eredményt hozott, az 1820-as összeírás szerint:

„1 lelyiségünk határa részint termékeny és jó minőségű, részint gyengébb, mindazonáltal a jó művelés és trágyázás nagyon szükséges, és hajó művelés és munka megadatik, nem rossz termők."

A határ 1713-ban és 1750-ben 6-8 jármos ökörrel, 1820-ban „négy marhával" szántható.

A XVIII. században a falu a szárazság, a fagy, a belvíz okozta károk ellen teljesen védtelen. A bikaliak 1713-ban panaszolták, hogy „határunkat ... a jég elverte". 1753-ban pedig „...semmi termés nincsen. A búza vetések ühögős nagyon. Jégesőtől és árvíztől Isten jóvoltából megmaradott gabonájok ... szőlejek a hidegtől opprimáltattak".

Egy korszak gazdasági helyzetének megismerésében a maghozam alapvető mutató. Bikaion 1750-ben „Egy köbölből lesz 3 kalangya, minden egyes kicsépelt kalangyából 3 véka", 1820-ban „egy véka őszbúza vetése után lehet ... 4 vékát ... reményleni... a zab, alakor, tönköly megeresztik az 5 vékát. Egy véka törökbúza ... szemül megszáradva, 16 vékát megad".

A következő növényeket termesztették: gabonafélék: búza, rozs, alakor, zab, tönköly, törökbúza; hüvelyesek: bab, borsó, lencse; lextilnövények: kender, len.

Az 1820-as összeírás fejlett kertészetről és gyümölcstermesztésről tudósít, joggal nevezték később Bikáit „Kalotaszeg gyümölcsöskertjének": „Veteményes- és káposztáskertjeink jók vannak belső telkeinken... gyümölcsöseink mind telkeinken, mind a szőlőinkben bőven vannak" - írták.

A bikali szántóföldek nagysága 1750-ben 200,5 hold (401 köböl), a  49 jobbágycsaládnak átlag 4,1 hold földje volt. A kétnyomásos gazdálkodás körülményei között ez évente kb. 2 hold szántót jelentett! A legnagyobb szántóterülettel Szabó Ferenc (18 hold) és Mátyás András, Kozma István (7,5 hold) rendelkeztek.

A szántóföldek családonkénti elosztását a következő táblázat  szemlélteti (cs. = család):

A szántó nagysága 1820-ban 325 6/8 hóid, azaz 59 jobbágycsaládnak átlag 5,5 hold földje volt. A három nyomásnak megfelelően ez 3,7 holdat jelentett. A legtöbb földdel özv. Kupa Márton (12 2/8 hold) és Kozma János, Antal István, Török Márton, Kudor István (10 hold) rendelkeztek. A jobbágycsaládok több mint felének \-4 hold földje volt!

Bikaion a szőlőtermesztésnek tradíciója van. 1713-ban a falu „szőlőhegyének termése középszerű", 1750-ben „boruk ... közepes minőségű... urnája 17 krajcár". Ez utóbbi esztendőben 48 családnak összesen 3222 urna bora termett. (Szabó Ferenc termése: 210 urna!)

A szőlők gondozásával 1793-ban Szabó Marci vincellér foglalkozott. A falunak 1820-ban 58 2/8 hold szőlője volt a 6 szőlőhegyen. (Név szerint: Mái, Pad, Puszta hegy, Bóra, Új-szőlő, Pitzik.)

A pusztán maradt telkek tartozékait a földesúr rendszerint bérbe adta. A bérlők lehettek helybeli jobbágyok, de idegenek is, ún. extranei. Bikaion 1750-ben 8 extranei szerepelt, akik összesen 201 urnás szőlőt béreltek.

Az állattenyésztés a hagyományos társadalom döntő gazdasági ágazata. A földművelés megkövetelte a nagyállattartást, hiszen a korabeli nehéz ekét csak 4-6 ökör tudta vontatni.

A szarvasmarha a jobbágygazdaság legértékesebb állata, a jobbágy mozgó tőkéje. Bikaion 1720-ban 10 jobbágycsalád 54 szarvasmarhával (37 ökör, 17 tehén) és 44 sertéssel rendelkezett. A sertés, a falvak kedvelt haszonállata, a táplálkozás szempontjából volt fontos.

Az 1750-es évben a 49 jobbágynak 181 szarvasmarhája (105 ökör, 76 tehén) és 28 borja volt, 1809-ben az igavonó marhák száma (ökör, tehén) 158.

Kalotaszegen a juhtartás a gyapjú keresettsége miatt népszerű, de Bikalon csak 3 jobbágynak van 24 juha; kecskéje egynek sincs (1750).

A ló a nemesek kiváltsága; 1720-ban számuk 11, később, 1809-ben csak 1!

Nem hiányozhatott a jobbágygazdaságból a baromfi sem, hiszen földesurának tyúkkal, csirkével és tojással tartozott. Méhészettel 1750-ben 14 jobbágy foglalkozott; összesen 60 raj méhük volt. A nagyállattartást a rétgazdálkodás biztosította. Az 1750-es évben 45 családnak összesen 123 szekér szénát termő kaszálója volt. 1820-ban a kaszáló nagysága 104 2/8 hold, ebből 99 2/8 hold a gazdáké, 5 hold a falu közös kaszálója. (1750-ben a jómódú Szabó Ferencnek 13 szekér, Antal Ferencnek, Mátyás Andrásnak 6 szekér szénája termett.)

Az 1820-as vallomásuk szerint: „Kaszálóinkban a víz kiöntései  kárt nem okoznak, jó szénát teremnek marháink hizlalására... hanem csak egyszer kaszáitatnak... A nagyobb örökséggel bíró gazdák öt-hat marhájok elegyes koszttal kiteleltethetik, de az azon fejül valók számára kénytelenek másoktól pénzzel ... kosztról gondoskodni."

A falunak közös használatban „két darabocska kaszálója" volt, „ebből tartunk bikát, ebből adunk szénabeli naturát, mikor kívántatik" - szólt a vallomás.

Az állattartáshoz szükséges közlegelőn mindenki annyi jószágot tartott, amennyit akart. A széles faluhatár kezdetben nagy területet biztosított a legeltetésnek. A két- és háromnyomásos gazdálkodás esetében az ugar is az állatállomány rendelkezésére állt. A XVIII. században a megnövekedett marhaállomány miatt a legelők már szűknek bizonyultak. Az 1750-es összeírás szerint a bikaliaknak „kevés a legelőjük", 1753-ban pedig „a határok szűki miatt más határra kénytelenek marhájokat hajtani". Az 1820-as évekre megnyitják az erdőket a  legeltetés előtt: „legelőhelyeink ... bőségben vannak — vallották -...minden erdőben szabad a marhalegeltetés". (Ennek következménye az erdők pusztulása lett!)

Bikáit kialakulása kezdetén hatalmas tölgyerdők vették körül. Ilyen lehetett az 1399-es oklevélben említett Kolos havasa, mely a XVIII. század végén Kavas havasaként szerepelt, később pedig már csak mint helynevet, Gavas néven jelölték a térképek.

Az erdő fontos tényezője volt a paraszti gazdálkodásnak, biztosította a szerszám- és tűzifát, valamint az építkezésekhez szükséges épületfát. (Ez utóbbiak az ún. tilalmas erők voltak.)

A hagyományos gazdálkodás körülményei között fontos szerep jutott a szarvasmarha erdei legeltetésének és a sertések erdei makkoltalásának. A makkoltatás a sertéshizlalásnak a kukoricatermesztés elterjedése előtt egyetlen módja, amelyért a földesúr külön bért szedett.

A bikaliak 1713-ban említették „makktermő erdejüket", 1750-ben pedig panaszkodtak, hogy „tűzifára való erdejük kevés", 1820-ban ennek okáról is beszámoltak:' „a földesúrnak határunkon tiltott erdeje nincsen, minden erdőben szabad a marhalegeltetés... a közönséges és

rendetlen élés által nagyobbára az erdők elpusztultak, úgyhogy ma ami erdő is van határunkon, csak ciher és csere".

Az egyház változtatni próbált a helyzeten, a Kurta hegyben tilalmas erdőt létesített. A 22 hold nagyságú erdő 1865-re „35-40 éves tölgyes szálfás erdővé" nőtt. (Emiatt sok baja lett a fatolvajokkal!)

A falu lakossága a szegénység diktálta önellátás körülményei között élt: szerszámait, háztartási eszközeit, ruházatát stb. maga készítette. A falusi kézművesek mesterségüket csak időszakosan űzték, ők is elsősorban a mezőgazdaságból éltek.

Az első ismert bikali mesterember nevét, Balázs kovácsét az 1399-es oklevél őrizte meg. A XVIII. században a falu jelentős famegmunkáló-fafaragó központ volt. Az oklevelek 1756-ban négy ,jó faragót" említenek: Vég Andrást (46 éves), Kudor Jánost (48), Kozma Mártont

(30), Balázs Kupa Istvánt (24), és egy kovácsot: Kovács Antalt (38 éves)."

A falunévsorokban mesterségekre utaló családnevek is előfordulnak: Borbély, Furujás, Lakatos, Lovász, Szabó és Koltsár.

1713-ban a falunak malma nincs, de az összeírok megjegyezték, hogy „malomba közel járnak". Később, 1750-ben a székely Jeddi Márton a molnár, malmának évi taxája 4 Rhénes forint; 1820-ban a faluban „egy malom, a Gyarmati Sándor úré" működött.

A kocsmatartás, szeszes ital mérésének joga az esztendő nagy részében, újévtől Szent Mihály-napig (szeptember 29.) a földesúré volt.

A jobbágyok tartoztak a földesúr borát árulni, de a kocsmároló a mérés ideje alatt más szolgálattal nem tartozott. Szent Mihály-naptól újesztendőig a kocsmárolás-italmérés joga a falué volt. (A szüret idején is!)

A jobbágy gazdaság termékfeleslegét - ha volt ilyen - a közeli vásárokon értékesítette, és ott szerezte be minimális áruszükségletét.

A bikaliak 1750-ben „termékeiket Bánffyhunyadmezőváros piacán árusítják", az 1820-as vallomásuk szerint: „Vásáros helyeink vannak közelebb B-Hunyad, mely félórányi járóhely tőlünk, Váralmás egy óra. Sombor 3 óra, Zilaj és Kolozsvár 1 napi járóföld tőlünk, ezekbe a vásárokba ... mindenféle gabonáinkat, gyümölcseinket és marháinkat könnyen distreálhatjuk és jó alkalmas utakon is járhatunk ezen helyiségekben... B.Hunyadon, N.Almáson, M.Gy.Monostoron, Egeresen, N.Somboron nyitott boltok és ... asztalos, csizmadia, szabó, kovács, fazekas kitanult mesteremberek vannak."

Az áruszállítás-fuvarozás Kalotaszegen hasznos kereseti forrás, pénzszerzési lehetőség volt. A bikaliak 1713-ban vallották, hogy „A forradalom előtti időkben sóval kereskedtek", 1820-ban a sóhordásból „pénzt kaptak". A sót a kolozsi kincstári aknából a hunyadi és élesdi raktárakba szállították. A nagyobbrészt kikövezett úton a sószállításhoz Hunyadig menet-jövet négy-öt napra volt szükség. Ennyi szabad idővel azonban ritkán rendelkezett a hajnaltól napestig dolgozó jobbágy.

A faszállításról 1820-ban írták: „Járnak lakosaink szekerességre, fával való kereskedésre ... a deckát, lécet és zsindelyt pedig kapják a Szamoson, Retyicelben, N.Sebesen, Székelyjón, amely helyeken fűrészmalmok vágynak... messzeségek pedig ... egy-egy napi járóföld."
 Ez a homlokzati szimbolum a HANGYA szövetkezet gazdáinak volt a becse, amely arra adott lehetőséget, hogy hirdesse, azt, hogy itt egy hangyagazda lakik. Ezt a Kozma család féltve őrzi!
A magyarbikali gazdák a régi jobágytelkes gazdaságra épült társadalmi rendnek az utódai ezért érdekes lehet erről is olvasni amit szintén a dr.Sebestyén Kálmán könyvében találhatunk meg:
" A falu lakossága 
1. A jobbágytelkek 
A jobbágytelek (sessio) a mezőgazdasági termelés alapsejtje, csa­ládi birtok, melynek alapja a belső telek (fundus). 
Bikal telkeinek száma a XVIII. század elején 54, később 52 (1750), majd 59(1820).62 
A belső telek lakóházból, belső gazdasági udvarból és kertből állt, Bikal régi házai szalmafedeles sövényfonatú házak, melyeket a XV11I. században felváltottak a faragott szálfákból összerótt szalmafedeles boronaházak. 
A házak száma 53 (1750), 69 (1784), 87 (1857), 147 (1880), 772 (1898), 202(1910)." 
A belső udvaron a gazdasági épületek (csűr, gabonás, istálló, pajta) álltak. Ezek közül & gabonás a jobbágy legmegbecsültebb épülete, egész évi termésének őrzője, a jómódnak külsejében is értékmérője. 
2. A lakosság társadalmi rétegződése 
A feudális társadalom a falvak világában három paraszti réteget különböztetett meg. 
A telkes jobbágyok (coloni) bizonyos nagyságú telek - minimálisan 1/8-ad telekrész - és a hozzá tartozó szántó, ka­száló birtokosai voltak. 
A házas zsellérek (inquilini) házhellyel és 1/8-ad teleknél kevesebb földdel rendelkeztek. 
A háztalan zselléreknek (subinquilini) házhelyük nem volt, ők a „más háta megett lakók", a 
jobbágyoknál cselédeskedők. 
Bikalon 1750-ben 49 telkes jobbágycsalád és, 3 házas zsellércsalád élt. 1820-ban 59 a telkes jobbágyok száma. A jobbágyokon és zsellé­reken kívül az 1750-es összeírás említett 2 egytelkes nemest, 1 libertinust, 2 udvari cselédet és 6 vagit (csavargót). 
Bikal lakóinak számát 1750-ben kb. 350 lélekre becsülhetjük, az első magyarországi népszámlálás (1784-87) már pontos adatokkal szolgált, ekkor a falu tényleges népességének száma 419 fő (216 férfi, 203 nő, 73 család)." 
A lélekszám a továbbiakban a következőképpen alakult: 

A családnevek számbavétele és a régieknek az újabbakkal való összevetése a falu történetére vonatkozó következtetésekre adnak lehetőséget. A nevek kicserélődése például a település elpusztulására utalhat. 
Bikal első ismert családnevei: 1399-ben Bor Miklós, Bogár János, Péter fia László, Fodor János, Korbát, Balázs kovács; 1475-ben Ba­kos Antal; 1498-ban Jó Péter, Gilyén Máté, Lénárt György, Nagy habián, Jakab Pál, Veres Mátyás; 1646-ban Bede János; 1639-ben "